Burka Adrienn vagyok, 1980. május 11-én születtem Budapesten. Eddigi életem során több mint 30 veszteséget tapasztaltam meg. Az első 25 veszteségemet, amikor történtek, nem gyászoltam meg. Ehelyett átmeneti energiafelszabadító viselkedésekkel próbáltam magam elől is elrejteni az érzelmeimet. Nálam ez azt jelentette, hogy egyre több időt töltöttem munkával, a sportot túlzásba vittem, kerültem az egyedül töltött időt, állandóan emberekkel vettem magam körül, vagyis próbáltam minél elfoglaltabb lenni. Hiányos ismereteim a gyászfeldolgozásról és a félelem, hogy szembenézzek a fájdalommal, voltak a legfőbb okok, amiért inkább az átmeneti energiafelszabadító viselkedések felé fordultam. A fő probléma az volt, hogy a figyelemelterelés működött, pontosabban mondva úgy tűnt, mintha működne. Azt az illúziót keltette, hogy minden rendben van és nem is kell foglalkozzak az adott veszteséghez kapcsolódó nehéz érzelmeimmel. Akkor még nem tudtam, hogy így csupán rövid távú megkönnyebbüléshez jutottam. Hosszú-hosszú évek során egy olyan vízzel teli gőzforralóvá váltam, ami alatt magas láng égett, mindeközben a kivezető nyílásba pedig egy dugó szorult.

Ahogy az életünk halad előre, elkerülhetetlen, hogy előbb- utóbb újabb veszteség fog érni minket. Ez történt velem is. Addigra azonban a gőzforraló úgy túlterhelődött, hogy a figyelemelterelés már rövid távon sem működött, a megnövekedett nyomás végül robbanáshoz vezetett.

Nagyon rosszul éreztem magam. Emellett a félelem is elfogott, mert egyáltalán nem értettem mi történik velem és mit kell tegyek, hogy egy kicsit is jobban érezzem magam. Az érzés ismeretlen volt, az akkor bennem lejátszódó folyamatot nem tudtam megnevezni.

Valójában akkor minden rendben volt velem. Amit éreztem, az nem volt más, mint a gyász. A felhalmozódott veszteségek áttörték az ellenállás gátját és végre beindulhatott a gyászfolyamat. A 26. veszteség felrobbantotta a vízforralót és egy olyan új útra terelt, amely bár ismeretlen és sokszor félelmetes volt, de végül gyógyuláshoz vezetett. Hogy teljesen őszinte legyek, akkor, a hullámvasúton ülve ezt egyáltalán nem éreztem áldásnak.

Amint tudatosult bennem, hogy gyászfolyamaton megyek keresztül, elkezdtem olyan embereket keresni, akikkel nyíltan, ítélkezés nélkül megoszthattam komplex érzelmeimet. Így találtam rá a Grief Recovery Institute-ra, ahol természetes volt a veszteségről és a gyászról beszélni. Nem csupán a saját gyászfolyamatomon segítettek keresztül, de felvérteztek mindazzal a tudással, képességgel és technikával, ami lehetővé teszi számomra, hogy szükség esetén gyászolóknak támogatást nyújtsak.
Meggyőződésem, hogy bármilyen jelentős érzelmi veszteségből ki lehet gyógyulni és újra örömet lehet találni az életben. Megtiszteltetés számomra, hogy engem választasz útitársadnak a gyógyulásodhoz vezető úthoz.